Dr. András Imre S.J.A KALOT Mozgalom A KALOT mozgalom a két világháború közötti katolikus megújulás legszámottevőbb, leglátványosabb, legmaradandóbb jelensége. Egy karizmatikus, népéért elkötelezett jezsuita szerzetes, Páter Kerkai Jenő kezdeményezte a aki a szentignáci lelkigyakorlatok és az egyház szociális tanítása ihletésére. A Mozgalom válságos időben indult el, amikor mindenki társadalmi reformokról beszélt, de az uralkodó osztály gyökeres reformra nem volt hajlandó. A kisemmizett rétegek felemelésére vállalkozott a KALOT, és alig egy évtizedes fennállása alatt országos népmozgalommá fejlődött, félmillió taggal, 5000 helyi csoporttal. húsz népfőiskolával. A gyakorlatban bizonyította be, hogy a magyar paraszt tud gazdálkodni, kereskedni, vállalkozni, fogékony a kultúra felvételére, tehetséges az alkotó munkára, alkalmas arra, hogy részt adjanak neki az ország irányításában.
A KALOT átvészelte a háború viharát és elsőként kezdte el a működését a háború után. Kifejezetten katolikus jellege ellenére is az országot megszálló szovjet csapatok engedték tovább működni. Csak a Moszkvából hazatelepülő és az országra ráerőszakolt vezetőknek voltak útjában, mert a KALOT-tal szemben nem bírták a versenyt. Az alapítót tíz és félévi börtönre ítélték. A munkatársakat vagy bekényszerítették az új rezsim szolgálatába, vagy csak a legalacsonyabb munkát végezhették.
Az Alapító pontosan 66 évet élt 1904. november 9-e és 1970 november 8-a között. Apja, Czinder Jenő, molnár a Kerka patak partján. A családi név egy holland bevándorló őstől származik. Kerkai Jenő életét főként a katolikus Zala megye és az ősi Göcsej határozza meg; nyolc dédszülője közül hat innét származik, az ország néprajzilag jelentős helyéről, Göcsej, Örség és a Zala megyei Hegyhát vidékéről. Négyéves korától az érettségiig, Zalaegerszegen lakik anyai nagyszüleinél. Itt volt hitoktatója Mindszenty, akkor még Pehm József káplán. Apja, látva fia eltökélt szándékát, végül is beleegyezik abba, hogy jezsuita legyen. A noviciátust 1924. február 8-án kezdi abban az Érd-i Szapáry kastélyban, amiből később a KALOT első népfőiskolája lett. A noviciátust követően három évig bölcseletet tanul Szegeden, a rendi főiskolán. 1929-31 között nevelő a jezsuiták kalocsai gimnáziumában. 1932-35 között teológiát hallgat Innsbruckban. Tanulmányai befejeztével beosztást kap a szegedi Egyházmegyeközi Szemináriumban, melynek vezetését a püspök a jezsuitákra bízta. Itt dogmatikát, kísérleti lélektant tanít és tanulmányi felügyelő. Ekkor veszi fel szülőfalujáról, Kerkaújfaluról a Kerkai nevet.
A Szegeden megtelepedett jezsuiták, a teológiai tanárok is, rendszeres missziós munkát kezdtek a városhoz tartozó kiterjedt tanyavilágban. P. Kerkai a pápai szociális enciklikák ajánlásait és a külföldi egyházi kezdeményezések tapasztalatait akarta itthon kipróbálni. Tevékenységét Szegeden azzal kezdte, hogy két munkatársat - állásnélküli elkötelezett fiatalokat - nyert meg tervezett munkája számára: Dr. Farkas Györgyöt és Ugrin Józsefet. Szemináriumi tanári lakásának egyik szobájában ő húzta meg magát, a másikból lett a "központi szervező iroda". Lelkigyakorlatra hívta meg kiszemelt munkatársait a jezsuiták Szeged határában lévő, "villának" nevezett tanyájára s ott azt mondta nekük "Segítsenek nekem felemelni a magyar népet"! A két munkatársával együtt közösen fontolgatták a falusi fiatalság megsegítésének lehetőségét egy életre elkötelezve magukat erre a munkára.
A KALOT csoportok szervezésében fontos alapelv volt, hogy a csoportok az egyházközség keretében alakulnak meg, szerves részét képezik az egyházközségnek, erre támaszkodva élik szervezeti életüket, bonyolítják le programjaikat, s közben a plébános és a tanítóság segítségére támaszkodnak .
Az egyházközségekre való építés volt a KALOT gyors elterjedésének egyik titka. Ez a szervezeti felépítés hozta magával azt is, hogy a KALOT kezdettől fogva országos csúcsszervnek tekinthette magát, melynek tagjai nem az egyes személyek, hanem a helyi csoportok. A személyeknek belépni csak a helyi csoportba lehetett.
A parasztság felemelésének programját P. Kerkai és munkatársai négy súlypontban látták megvalósíthatónak, melyet négy "jelszóban" fogalmaztak meg: 1) Krisztusibb embert!, 2) Műveltebb falut!, 3) Életerős népet!, 4) Önérzetes magyart! akartak. A KALOT minden aktivitásának ez a négy súlypont lett a kerete
A krisztusibb ember jelszó jelentette a Mozgalom világnézetét, eszmei hátterét: az ember anyagi és szellemi lény, aki természetfeletti igények hordozója. Ezeknek az igényeknek felismerése és kielégítése mind az egyház, mind az állam egyik legfőbb feladata. Ezt határozzák meg a keresztény etika társadalmi vonatkozású tételei, erre vonatkoznak az evangélium szavai: "a munkás méltó a maga bérére"; "aki nem dolgozik, ne is egyék". Vagy, amit Krisztus mondott kora vezetőiről: "elviselhetetlenül nehéz terheket raknak az emberek vállára, de maguk egy újjal sem hajlandók mozdítani rajta." Erre alkalmazható a megdöbbentő etikai tétel: a bért jogtalanul visszatartani égbekiáltó bűn, mely egy gyékényen árul a gyilkossággal. Jogtalanul visszatartott bérekért ezen az alapon viaskodott jóformán mindennap a KALOT alapította Hivatásszervezet Agrárfőtitkársága.
A műveltebb falu alatt a fiatalság szervezésénél az általános és szakműveltség emelését, a hagyományos kultúra ápolását értették, melyet különböző típusú tanfolyamok megrendezésével szolgáltak.
Az életerős nép eszménye a gazdasági élet feltételeinek biztosítását jelentette, a tisztességes egyéni és családi bér követelését, bolgárkertészkedést, szövetkezeti földbérlést, a mezőgazdasági termények szövetkezeti feldolgozását és értékesítését, a telepítés előmozdítása érdekében tartott speciális tanfolyamok rendezését.
Az önérzetes magyar követelménye a szentistváni állameszmére alapozódott, aki fia figyelmébe ajánlotta az idegen erkölcsű, szokású népeket, a velük való békés együttélést. Az 1932-ben kiadott KALOT útmutató, a Vezérkönyv, erről így fogalmaz: "Aki legjobb tudását, egész munkaerejét kész áldozatul hozni a népi és nemzeti közösségünk érdekeiért, az magyar lett, idegen származása ellenére is. De, aki megfeledkezik sok-sok kötelezettségéről a népi és nemzeti közösség iránt, az idegen lett, árulója a nemzetnek, ha mégoly magyar származású is!"
A KALOT, ahogy Páter Kerkai megálmodta világiak által vezetett mozgalom volt az egyházi életbe szorosan beágyazva. Képzett vezetőket akart adni a mozgalomnak, rátermett parasztfiatalokat. Első lépésként mindig egy lelkigyakorlathoz hasonlítható két és félnapos hétvégi csoportmunkára hívta meg a KALOT a kiválasztottakat. Ezt követően népfőiskolai kurzusra kapták a meghívást, mely rendszerint bemutatóval zárult a falu nyilvánossága előtt
Az alapító ezen túl nem kívánta meghatározni a Mozgalmat, de szolgálta azt személyiségének kisugárzó erejével, kivételes szervezői képességével, kockázatot is vállaló erkölcsi bátorságával, önfeláldozó odaadásával. Halálos ágyán mint vallomást és utolsó üzenetét vetette papírra: "Életem-halálom egyetlen szerelmének most is a magyar népet s hazát tekintem az előkészületi évekkel, a szervező munkákkal, a börtön szenvedéseivel és az eljelentéktelenedés szíves vállalásával... Vigasztaló tudat, hogy odaátról is lehet hatékonyan folytatni a földi életfeladat szolgálatát."
A KALOT mozgalom felépítése
A P. Kerkaiból és két munkatársából álló team első tennivalója volt egy 10-15 évre szóló munkaterv kidolgozása: számba venni minden lehetőséget, figyelembe venni minden várható akadályt. A szervezés munkatervének (stratégiájának) kidolgozása minden nap egy-kétórás megbeszélést jelentett - írja Farkas György.
Ilyen témák szerepeltek: a parasztság társadalmi helyzetének szélsőséges osztálytagozódása, műveltségszintje, a politikai pártok áldatlan működése, a parasztság megosztott vagyoni helyzete, vallása, életkora, felekezeti megosztottsága, társadalmi előítéletek a parasztsággal szemben, stb.
Az elinduláshoz kísérleti programként kidolgoztak egy három és félnapos vezetőképző tanfolyamot, melyben szó volt a legényegyletek szervezésének és vezetésének gyakorlati kérdéseiről; a társas műveltségről; az ifjúság tisztes szórakozásáról (műsoros estek rendezésével); a gyümölcstermesztésről; a szövetkezetek jelentőségéről. Sőt a család egészségügyéről is volt előadás, melyet egy orvos tartott.
Különös ismertető jegye volt a KALOT-nak, hogy mindig "belülről kifelé és alulról felfelé" csinálta a szervezést, ellentétben a korabeli, "kívülről-felülről" irányított társadalmi szervezetekkel.
1935. novemberében az első kísérleti tanfolyamra háromszor annyi fiatal jelentkezett, mint amennyit fogadni tudtak. Tehát három tanfolyamot tartottak.
A Felvidék visszatértével a KALOT mozgalomhoz csatlakozott a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület (SZKIE) is 20 ezer taggal. Az első öt év, 1935-1940, szervező munkájának eredményeként a 279 megtartott vezetőképző tanfolyamon 17.458 parasztlegény nyert kiképzést, a mozgalom 3500 faluba jutott el, és a pártoló tagokkal együtt elérte az 500 ezres létszámot.
Népfőiskolák
Az 1940-es év fordulópont volt a KALOT életében, ekkor kezdték el a mozgalmi kultúrintézmények, a népfőiskolák létesítését. 1940-1943 között 20 népfőiskola megnyitására került sor, ebből 7 Dunántúlon, 3 - 3 a Duna-Tisza közén és Tiszántúl, 2 Erdélyben és 5 a Felvidéken volt. A népfőiskolák egységes munkatervéről minden évben - a külső munkatársak és a népfőiskolai igazgatók meghallgatásával - a Központ és az Érdi Népfőiskola gondoskodott.
A négyes célkitűzés szerint alakult ki az egyes népfőiskolák sajátos profilja. A "szakosodott" népfőiskolákon speciális tanfolyamok közvetítették a Mozgalom programját. A 20 KALOT NÉPFŐISKOLA közül 1940-ben létesült: az Érdi hivatásos népnevelők, felnőtt parasztok és KALOT-munkatársak találkozó és tanácskozó helyének. 1941-ben létesült: a Balatonberényi, belterjes kertgazdálkodást folytatott és 8 hónapos tanfolyamokat szervezett; a Zirci Nemzetiségi területen feküdt, ami meghatározta kultúrmunkájának irányát, a békés egymás mellett élés feltételeinek ismertetését tanította; a Palicsi belterjes kertgazdaképző tanfolyamokat tartott; a Szegedi a "Viharsarok" falvaiból gazdasági munkások, kubikusok tanfolyamos képzését szolgálta; a Jánosi Telepesképző, itt nyertek kiképzést egyéves tanfolyamon a megalakítandó földbérlőszövetkezetek és települések vezetői. -- 1942-ben létesült: az Egyházasfalui, profiljába tartozott a tésztaüzem, amely a gazdasági termények feldolgozására adott példát; a Kisunyomi, ahol szántóföldi növényeket termeltek; a Püspöknádasdi kertgazdaképző tanfolyamok, fafaragó műhely voltak a specialitásai; a Hajdúdorogi 44 hold földön gazdálkodtak; a Csíksomlyói Székely Népfőiskola híres volt fafaragó iskolájáról; az Egri, melynek a világi hatóság miatt sok akadállyal kellett megküzdenie; az Ungvári, nemzetiségi sajtótermékeivel igen nagy szolgálatot tett a magyar, ruszin és szlovák nemzetiségű ifjúság békés együttélésének biztosításában; a Vágsellyei a Felvidék parasztifjúságát képezte; a Szatmárnémeti a nemzetiségek békés munkáját és a szorvány-magyarság gondozását biztosította; -- 1943-ban létesült: a Vértesacsai a környék németajkú lakosságát gondozta, sajtó- és könyvügynökképző tanfolyamokat rendezett; az Endrődi egyéves kertgazdaképző tanfolyamokat tartott; a Szilágysomlyói a nemzetiségek és a magyarság egymásra utaltságának, életközösségének lehetőségeit építette; a Kassai a magyar és a szlovák nemzetiségek fiataljait képezte; a Kecskeméti a földművelés oktatására készült, de a háborús események miatt munkáját nem tudta megkezdeni.
A KALOT a parasztifjúság mozgalma volt. A nősüléssel automatikusan megszűnt a tagság is. A mozgalom hatékonysága szempontjából mégis szükség volt arra, hogy a legények a falu vezetőihez (pap, kántor, értelmiségiek) és a felnőtt parasztsághoz pozitív, támogató kapcsolatot építsenek ki. Biztosítani kellett a személyes találkozás és a kölcsönös eszmecsere lehetőségét a tanfolyamos legényvezetők és a nép hivatásos vezetői között, hogy a legények mozgalmán kivül állók megértsék mit akarnak a legények és a maguk hatáskörében támogassák őket. Erre szervezte a központ a kongresszusok-at, a papi vezetői lelkigyakorlatok-at, a nagytáborok-at a Népfőiskolákon, az espereskerületi tanácskozások-at.
A KALOT gyakorlatiasan, életszerűen akarta megvalósítani a "négyes jelszót", a program sarkalatos pontjait. A "Műveltebb falut!", "Önérzetes magyart!", "Életerős népet!" sürgető jelszavak megvalósulására létesített intézmények három területen segítették a falvak parasztságát és ifjúságát. 1) Általános műveltséget közvetítettek (a parasztság történelmi szerepéről, jelentőségéről a nemzet életében; segítették hagyománykultúrájának ápolását, kiművelését). 2) Emelték a szakműveltséget (a kereskedelem kézbevétele, könyvbizományosi és népbiztosítási ügynökképzés, kertgazdálkodás, a szövetkezeti szervezkedés, fogyasztás, értékesítés, terményfeldolgozás, szövetkezeti földbérlés, telepítés előmozdítása). 3) Szorgalmazták a parasztság közéleti felemelését új gazdasági részlegek útján. Említsünk meg néhányat:
Sajtószakosztály, Műsorközpont, Könyvosztály, Művészeti osztály, Kulturális bemutatók, Gazdasági osztály – Munkaszövetkezet, Szegényparasztok érdekvédelme , első telepítés Egegszentlászón.
Helytállás a külső nehézségekben
A KALOT bemutatása nem volna teljes, ha nem beszélnénk a nehézségekről, feszültségekről, ellenkezésekről is, melyekkel ismételten szembetalálta magát a kibontakozó mozgalom. A hazai nagybirtokosok nem szívesen hallották, hogy a KALOT földreformot sürget.
De magával a Püspöki Karral is összeütközésbe került P. Kerkai a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus idején. 1938. május 29-én az Iparcsarnokban ui. azt mondta 25 ezer hallgató előtt, hogy a KALOT nem szervezkedik "még az egyházi nagybirtok megvédésére sem". Ugyanezen évben a nyári Püspökkari Konferencián tartott előadásában egy közbeszólás megakadályozta, hogy a földreformra terelje a szót. Ezek a hírek Rómába is eljutottak, de onnan, 1938. szeptember 8-i keltezéssel, a KALOT csak biztatást (és anyagi támogatást) kapott a továbbiakra: "Védelmezzétek és tökéletesítsétek a magyar műveltségnek drága értékeit... és dolgozzatok az új társadalmi rendnek építésén... körülményeiteknek megfelelően." A KALOT-nak jól jött a védelem, de nem kellett őket biztatni. 1940-ben ezt írták az Ifjúságunk novemberi számában: "Földet akarunk a nép lába alá! Földet, amely az övé!" 1941-ben így gondolkodott már az egész Püspöki Kar is. Hivatalosan megdicsérték ők is a KALOT-ot és rendelkezésére bocsájtottak földeket, köztük azt a területet, mely az Egeg-i telepes falu létesítését lehetővé tette.
A háború után súlyos konfliktus keletkezett abból, hogy a KALOT vezetősége - az elvekből semmit nem engedve a kialakuló új politikai berendezkedéssel - őszintén kereste a békés egymás mellett élés lehetőségét Sorsát mégis megpecsételte az, hogy a hatalomra törő kommunisták veszélyes vetélytársat láttak benne s félre tették az útból.
Fejes IldikóA Csíksomlyói KALOT Székely Népfőiskola „Ez év februárjában múlt 62 éve, hogy a néhai Gaál Tamás csíksomlyói főesperes kihirdette a templomban a somlyói elemi iskola épületében szervezett agrárifjúsági tanfolyam kezdetét. Erre a tanfolyamra Csobotfalváról és Somlyóról 10-en jelentkeztünk” –így kezdte beszámolóját a csobotfalvi Ambrus Karcsi bácsi a KALOT Tanulmányi Napokon 2003 szeptember 28-án. 62 év távlatából úgy tűnt, hogy élete egyik legfontosabb napjaként tartja számon. „Az élet minden területén képeztek, foglalkoztak velünk” – mondta a csíkszentimrei Virágh László. „A négyes jelszóban minden benne volt. Ha azt követted, felszínen tudtál maradni a legnehezebb időkben is.” –tette hozzá a korondi István Lajos.
Számukra és erdélyi több száz erdélyi társuk számára 1940-ben a Magyarországhoz visszacsatolt Észak - Erdélyben nyílt lehetőség arra, hogy a KALOT soraiba kerüljenek. Nagy Töhötöm több mint három hónapot töltött Erdélyben. Tanfolyamok sorozatát tartja a legényeknek, papoknak, falusi vezetőknek. Kezdetben egyedül indult az új területre, de hamarosan három-négy munkatárs jött le a központból, számuk rövidesen tízre nőtt. Párhuzamosan nyolc városban tartottak tanfolyamokat a környékbeli legényeknek. Egy hónap alatt négyszer ismételték meg a kurzusokat, mindig újabb csoportokkal.
Csíksomlyón 1941/42 telén már elkezdte működését a KALOT népfőiskola, kezdetben kölcsönépületben indult. A helyi elemi iskola épületében tartották a tanfolyamokat, itt bentlakás is működött a távolabbi falvakból jelentkező fiatalok számára. 1941-ben már elkezdik építeni a KALOT népfőiskola épületét a ferences rendháztól kapott telken, a magyar állam, a Csíki Magánjavak és a székely közbirtokosságok által nyújtott anyagi segítséggel. A népfőiskola igazgatója, Magyar Ferenc palóc származású volt és gróf Teleki Pál miniszterelnök javaslatára lett a Csíksomlyói Népfőiskola igazgatója. Teleki Pál szerint ennek a népfőiskolának az élére olyan ember szükségeltetik, aki nem az anyanemzet lehengerlő öntudatával érkezik a székely nép körébe, hanem aki nagyra értékeli a helyi kultúrát és egyetlen célja van: megerősíteni és továbbfejleszteni az itt élő embereket kultúrájuk értékelésében és művelésében. A népfőiskola épületének tervezésére Magyar Ferenc Kós Károlyt kérte föl, aki szívesen elvállalta a munkát. 1942 őszén már az új iskolában kezdődhetett a tanítás
Magyar Ferenc lelkes tantestületet hozott össze: Mátéffy Győző és Ferencz Lajos tanárok tanították az általános műveltséget adó tantárgyakat, P. Hajdu Leánder ferences házfőnök a hit és erkölcstant, Antal Pál tanító számtan-mértant, történelmet és földrajzot, Magyar Ferenc a néprajzot, népi hagyományokat. Kozák Imre agrármérnök a mezőgazdasági tudnivalókat, Részeg Mária zöldkeresztes nővér az egészségtant, Molnár István pedig, aki hosszú ideig rongyosan, éhesen járta a falvakat és gyűjtötte a néptáncokat, s akit Nagy Töhötöm szervezett be hivatalos munkatársnak, a néptáncokat népballadákat.
A népfőiskolán három típusú tanfolyam volt: három hetes közművelődési, három hónapos faluvezető-képző és - fölismerve és kihasználva a környék kulturális adottságait – hat hónapos fafaragászati tanfolyam Szervátius Jenő - azóta világhírűvé vált- kolozsvári művész irányításával. 15-20 legény, aki már a falujában kitűnt faragásaival, bejött a főiskolára és ott tökéletesítette tudását. Hat hónap múlva a húszból maradt kettő-három, a legtehetségesebbek, a többiek hazamentek otthon "művészkedni”. Az iskolába jöttek újak, s öt hónap után ők is hazamentek, de közülük is ott maradt a két-három legjobb tanítvány. Ezek két, sőt három évig bent maradtak az iskolában. A tanfolyamok ingyenesek voltak. A faragott dobozok és szobrok eladása részben fedezte a kiadásokat. A faragóiskola idővel annyira felfejlődött, hogy elfogadta egy templom teljes berendezésének összes munkálatait, igen komoly költségvetéssel. El is kezdték nagy lelkesedéssel a faragásokat. Egy, Csíksomlyón készült miniatűr székely kapu még Firenzét is megjárta, amikor 1942 nyarán egyhónapos tanulmányútra Olaszországba vitték a faragászokat. (A Csíksomlyói Faragó iskolából három olyan fiatal került ki, aki a későbbi román államban állami díjas művész lett) Az elképzelés az volt, hogy a népfőiskola fönntartását egy famegmunkáló üzem, bútorkészítő, lakberendezéseseket gyártó üzem fogja biztosítani, de a háború ennek a tervnek is véget vetett.
A KALOT mozgalom szétgyűrűzött a környékbeli falvakba, községekbe. A korondi István Lajos bácsi így emlékezik vissza:
"1940 szeptember 14-én megérkeztek a honvéd csapatok Korondra. Karácsony előtt a KALOT-tól, Budapestről lejött Ugrin József titkár, és megindult Korondon a katolikus ifjaknak az egyletbe való tömörítése. A titkár azzal kezdte az összejövetelen, hogy olyan egyletről van szó, amely az ifjúság szellemi és anyagi felemelkedésének az elősegítését hivatott segíteni. Lelkes hívei lettünk nagyon sokan. (…) Az egyletnek az volt a jelszava: nem politizálunk, nem lázítunk, nem kritizálunk. Tanulunk a magunk felemelkedésére. Szépen indult az egyleti élet. Közben megalakult a KALÁKA leányegylet is. Egyletünk otthont kapott a római katolikus templom mellet levő, Bankháznak nevezett épületben. [...]
Az egyletben minden héten, péntek este összejövetel volt. Ezeken az összejöveteleken az egyházi elnök vallási előadásokat, a világi elnök ismeretterjesztő előadásokat tartott. Mi, legények is szerre be lettünk osztva egy-egy felolvasásra. Közben népdalokat is tanítottak, a nagyobb ünnepekre (karácsony, húshagyó kedd, húsvét) színdarabot is tanultunk. Az előadás után táncmulatságot rendeztünk.
Mi, az egylet tagjai próbáltunk a táncmulatságokban és mindenhol úgy viselkedni, ahogy az a célkitűzésben benne volt. [...]
Egyik este a világi elnök tudomásomra adta, hogy Csíksomlyón van egy kéthónapos népfőiskolai tanfolyam. Nem mennék-e el arra? Szüleim beleegyezésével már másnap indultam is. A tanfolyam ingyenes volt. Délután érkeztem meg Csíksomlyóra. Velem 16-on lettünk a tanfolyamon. Magyar Ferenc, az iskola igazgatója és Mátéffy Győző tanár szeretettel fogadott. Mindjárt el is mondták nekem, amit már bizonyára elmondtak a többieknek, hogy ezen kéthónapos tanfolyamot azért szervezték és szervezte a KALOT országszerte, hogy olyan embereket emeljenek ki a népből, akik majd amikor oda korosodnak, tudják a falusi földműves népnek az érdekeit képviselni. Senki arra ne gondoljon, hogy itt annyit fog tanulni és olyan ember lesz, hogy amikor hazamegy a jegyzőt és a bírót seggberúgja. Mindenki úgy tanuljon, hogy mi kell legyünk a jövő képviselői. [...]
Az iskolában az igazgató úr a rendet nagyon megkövetelte. Minden reggel misére kellett menjünk. A templomból visszajövet kezdődött a reggeli és utána az előadások.
Ambrus Karcsi csíksomlyói barátom szépen megtanult táncolni, én a balladák és a mesék mondásában tűntem ki. A tanfolyam végeztével kettőnket visszatartottak oktatóknak. Háromhetes leventetanfolyamokat szerveztek. Karcsi táncot tanított, én meséket és balladákat. Minden délután két órát tanítottam. Ezen kívül, ha nem voltak órán, mindig a legényekkel kellett legyek. Ott aludtam velük egy szobában, a reggeli misére kellet vinni őket, a reggelinél, ebédnél, vacsoránál is jelen kellett legyek. A tanfolyamon részt vett legényekkel kellett tartsam az összeköttetést. Az igazgató úr írógépet bocsátott a rendelkezésemre, hogy tanuljak meg géppel írni, azzal írjam meg a leveleket a legényeknek. Megmagyarázta, miket írjak, és kérjek választ is, így nem fog széthullni a KALOT legénytábora. [...]
Hazatértem után és lettem az egylet elnöke, egészen az oroszbejövetelig. Akkor egyletünk megszűnt létezni. A még élő volt egylettagokon ma is látszik, hogy abban az időben milyen útravalóval indították életútjára a fiatalságot."
Csíkszereda és Csíksomlyó azonban nemcsak a tanulni vágyó legényeknek adott otthont, hanem a falusi lányoknak is. Mozgalmuk, a KALÁSZ, Bihar megyéből indult el. Az 1920-as évek közepén, az Erdélyi Katolikus Nőszövetség elnöke - aki Nagyváradon élt - gondolt először arra, hogy foglalkozni kell a falusi lányok nevelésével. A mozgalom vezetését a Székelyhídon élő Stettner Andrea vállalja föl, rövidesen egymás után alakulnak a leánykörök, főleg Székelyföldön. A lányok minden évben Csíksomlyón találkoztak az " Ezer székely lányok napján". 1933-ban az Esztergomi Nyári Egyetemen megismeri a dunántúli Luczenbacher Ritát, akit szintén a falusi lányok nevelése foglalkoztatott. Kérésére Stettner Andrea áttelepült Magyarországra és együtt alapítják meg 1935-ben a falusi lánymozgalmat, amely 1939-ben fölveszi a KALÁSZ nevet.
1941-ben a bécsi döntés után az Erdélyi Katolikus Nőszövetség vezetősége - akárcsak a 20-as évek közepén - ismét munkába állt. Célkitűzésük az volt, hogy hitükben erős, nemzeti érzésükben öntudatos, hagyományaikat ápoló, gazdaságilag képzett családanyákat neveljenek a székely falvak leányaiból. Az erdélyi vezetőség 1941-ben megbízta Zakariás Flóra szociális nővért a KALÁKA leánynépfőiskola megalakításával Csíksomlyón és Kézdivásárhelyen.
A Kaláka leánynépfőiskolán a lányok hit- és erkölcstant, nép hagyományokat és népdalokat, magyar irodalmat, történelmet, honismeretet számtant és testnevelést tanultak. Az elméleti oktatást mellett azonban – akárcsak a KALOT legények - gyakorlati ismereteket is szereztek, háztartástant, családi nevelést, egészségtant, sütés-főzést, szabás-varrást tanultak.
A lányok néptáncokat is tanultak, ezeket hetente egyszer, vasárnap délután a KALOT-legényekkel gyakorolták. A táncok betanításában nagy segítséget nyújtott a csíkpálfalvi Bándy Mária és kitűnő néprajz szakos tanár, Vámszer Géza 1937-ben kiadott Székely táncgyűjteménye. Több előadást tartottak Csíkszeredában, Szépvízen, Csíkrákoson, Gyergyószárhegyen, Kovásznán. Budapesten a Görög Ilona című balladát mutatták be.
1942-ben a csíksomlyói ferences atyák javaslatára a hagyományos pünkösdi búcsút a Csíksomlyói KALOT szervezi. A Székelyföldi KALOT seregszemlén jelen van P. Kerkai Jenő és P. Nagy Töhötöm is; mintegy 300 szereplővel, székely tánc- és zene elemekkel díszített misztériumjátékot adnak elő.
KALOT- legények tánca 1942-ben a pünkösdi búcsun (verbunk)
Táncoktató: Ambrus Károly (Csobotfalva)
Egyszer egy királyfi...”
Mátyás király aranyszõrû báránya
(énekes népi mesejáték)
A háború vége az erdélyi KALOT mozgalom végét is jelentette. Magyar Ferenc két álmát nem tudta valóra váltani. Az egyik – a már említett - népi bútorokat és dísztárgyakat gyártó fafaragó üzem létrehozása volt. Az üzem számára megvásárolták a szükséges gépeket és felszereléseket, a Szent Péter egyházközségtől pedig bérbe vettek 1000 hold erdőt is. A másik egy havasi mintagazdaság létrehozása volt - már megszerezték a szükséges anyagi támogatást a Fölművelésügyi Minisztériumtól, a Nemzeti Banktól és a Csíki Közjóléti Szövetkezettől; összeállítottak egy szakbizottságot, amely Svájcba utazott volna, hogy tenyészállatokat hozzanak a gazdaság részére. A háború miatt mindkét terv csak álom maradt.
A KALOT népfőiskola épületét előbb a német hadsereg foglalta le, később pedig a kommunista államvezetés államosította és a tanügynek adta át. 1947-48 között egy gimnázium, 1948-49 között, pedig általános iskola működött benne. 1949-ben átadták a gyerekotthonnak és csak 1991-ben sikerült újra egyházi tulajdonba helyezni.
Forrásanyag:
Ambrus Károly: KALOT népfőiskola Csíksomlyón
Hargita Népe / 1996 február 8
. István Lajos: Új sorsfordulat
Részlet az Emlékek az életemből című önéletleírásból - Keresztény Szó 1995/ december
Kerkai Jenő emlékezete
Kerkai Jenő Intézet, Budapest 1995
KALOT emlékfilm
Dunatáj Alapítvány, 1994
Cseke Péter: A Csíksomlyói katolikus népfőiskolák működése a Csíki Lapok 1940-1944 közötti évfolyamainak tükrében.
Székelyföld kulturális folyóirat, 2002 December
