Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

Mint bárki más

Vajon határfeszegetés lenne tőlünk különböző karakterekről, élethelyzetekről olvasni? Komfortzónából kilépés-e férfiakról, nőkről, gyerekekről, felnőttekről, gazdagokról, szegényekről, bűnösökről, ártatlanokról olvasni? …na és melegekről?

Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, egyetemi tanár neve sokak számára ismerős lehet, számos műfaj kiváló művelője. Legutóbb 2020-ban jelent meg A szakállas neptun című könyve, amely egyúttal a szerző első szépprózakötete is. Ahogy a fülszövegben olvasható, az összegyűjtött, korábban különböző folyóiratokban közölt novellák szerelmes történeteket mesélnek el, meleg férfiakról szólnak, akik olyanok, mint bárki más. Nádasdy korábban megjelent A vastagbőrű mimóza című esszékötete, melynek alcíme Írások melegekről, melegségről, tematikájában hasonló, ám mint a vele készült interjúkban elhangzik, jelen novelláskötet tartalma fiktív, a szerző elhatárolódik szereplőitől.

A szakállas neptun egyszerre mutatja meg a hétköznapok szexualitását és az emberi kapcsolatok dinamikáit. Önismereti kalandozások ezek, meleg férfiak és párok perspektívájából, hol kamaszként, hol fiatal felnőttként, hol már az idősödő korosztály tagjaként coming out előtt vagy után élik életüket. A szereplők olyannyira változatosak, hogy például a címadó novella karakterei, akik a római Trevi kútnál véletlenszerűen ismerkednek meg, nemzetiségben és bőrszínben is különböznek egymástól.

Kiszakított részleteket olvashatunk a novellák klasszikus in medias res rendjén, mondhatni teljesen átlagos történésekkel, átlagos szereplőkkel – bár az a tény, hogy mind meleg férfiak kapnak hangot, valószínűleg nem mindennapos a hétköznapi olvasmányélményeink között. A szerző „használati utasítása” szerint a kötetben szereplő tizenkét novella a ’60-as, ’70-es, ’80-as években játszódik, azonban többnyire csupán utalásszerűen találunk korszak-meghatározást, egy-két szöveget leszámítva a történetek kortalannak mondhatók, nem érződik az időbeni távolság, már csak a felvetett problémák mindenkori aktualitása miatt sem.

A helyszín változó, van itt belföldi (Magyarország) és külföldi (London, New York, Róma) történet is, utóbbiaknál érezhető a kontraszt a környezet és a meleg párok viszonyulása között. A novellák szereplői nemcsak melegségük felvállalásával küzdenek (bár mindenképp meghatározó tényező a környezetük reakciója), párkapcsolataik belső feszültségei, saját frusztrációik, vívódásaik, vágyaik elnyomása és megélése ugyanolyan fontosak, problémáik ilyen módon általánosak. Talán az egyik legizgalmasabb a Nagyhideghegy című novella, amelyben hat fiatal (három pár) kirándulásának vagyunk tanúi, és ahol rendkívül életszagú karakterábrázolással dolgozik a szerző, különösen érdekes ahogy szereplői a belső, felfejtett titkokra reagálnak – mi vált ki nagyobb megütközést, ha valaki meleg vagy ha valaki párttag?

Nádasdy Ádám novellái könnyed hangvételűek, sokszor nyers, szókimondó stílusúak, nem ritka a vulgáris szóhasználat sem, mindez természetesen kontextusba ágyazva, nincsenek fölösleges járatok. Hangulatilag olyanfajta szabadságot és lazaságot tapasztalhat meg az olvasó, amellyel mindennapi beszélgetéseinkben is megközelíthetnénk a „másságot”. A humor kulcsfogalom, kulcs ahhoz az érzékenyítéshez, amely egy nyitott és barátságos társadalom előfeltétele lehet – rövid novellákat pedig akár utazásaink során, akár a reggeli kávé mellett is fogyaszthatunk.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun. Magvető Kiadó, Budapest 2021.

 

Silye-Kiss Krisztina