Mit tett velem a diagnózis? Milyen érzést váltott ki?
Miben változtatta meg a határaimat?
Milyen terhet rótt rám?
Mik az én erőforrásaim ebben a helyzetben?
Hová tudok segítségért folyamodni? Hogyan tudom ezt közölni, hogy meghallgatásra találjon?
A „Nem vagy egyedül a krízisben” projekt keretében megvalósult cukorbetegek támogatócsoportja öt alkalomból álló folyamatként adott lehetőséget arra, hogy a résztvevők megosszák egymással tapasztalataikat, érzéseiket és megküzdési lehetőségeiket.
A csoportot Birta Zsuzsanna lelkigondozó és Rudolf Ruff mentálhigiénés szakember, orvos vezette.
A résztvevők visszajelzései szerint sokat adott számukra a közvetlen, nyílt beszélgetés, az egymástól kapott tapasztalatok és azok a felismerések, amelyekhez korábban nem jutottak hozzá. Fontos volt számukra a lelki támogatás, az odatartozás érzése, valamint az, hogy lelki és szakmai téren is sokat kaptak a találkozások során.
„Jó, ha megismerkedünk olyan sorsársakkal, akikkel a betegség kapcsán közös témáink vannak, és tanulhatunk egymástól. Nem vagyunk egyedül, van, aki még hasonló küzdelmekben van! (…) Örülök, hogy felismerték annak fontosságát, hogy hasonló életállapotban (betegségben) levő emberek találkozhassanak, ismeretet és tapasztalatot cserélhessenek. Ezt így, hogy egy lelkigondozó és egy szakorvos irányítása alatt valósulhat meg, hiánypótlónak és rendkívül szükségesnek tartom.”
