Annie Ernaux: Évek

Az emlékezet erejével megörökíteni az éveket

A háború végén, az ünnepi asztal mellett töltött hosszú-hosszú órák alatt, a nevetések és kiabálások közepette, ráérünk még meghalni!, mások emlékezete révén helyünk lett a világban.

Annie Ernaux Évek című könyve nem egy szokványos önéletrajzi írás. Amikor az írónőt műfajának sajátosságáról kérdezték, egy addig ismeretlen fogalommal válaszolt, könyvét társadalmi önéletírásnak (auto-sociobiographie) nevezte. De miért is fontos elsősorban a műfajról szót ejteni? Mert Ernaux az önéletírás kortárs megújítójává vált annak révén, hogy könyvében a második világháborútól egészen 2008-ig mutatja be személyes élettörténetét, úgy, hogy közben a Franciaországban történt meghatározó eseményeket követhetjük végig. A könyv szól az egyénről, aki saját élményanyagából, élettapasztalatából formálódik a szövegben; továbbá szól a társadalmi közegekről, amelyekbe ez az egyén felváltva beágyazódik és kiszakad; végül szól a történelemről, azokról a változásokról, amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásolják az egyént és annak közegét. Hogy a narrátor a történetmesélés során a megfoghatatlan énből hogyan, illetve miért vált többes szám első személybe, annak oka – amivel az olvasó maga is szembesül az értelmezés során –, hogy a korszakváltó pillanatok után az egyén elválaszthatatlan a közösségétől. Elbeszélése révén időutazást tehetünk a 20. század Franciaországába, átérezhetjük a korszellem alakulását és a világ változását, ahogy az egyre gyorsabban és gyorsabban zajlott. Valamint Annie Ernaux saját és társadalmi hovatartozásának a dilemmáiról, a női társadalmi hovatartozásáról is olvashatunk, illetve arról, miként változtak a nővel szembeni szerepelvárások. Mindeközben folyamatosan mérlegelünk azon, hogy mi az, ami mulandó, és mi az, ami mindig velünk marad, mivel a történetek alappillérei­ként a családi fényképek szolgálnak. Ezek jelölik a dátumokat, amelyek a legjobb viszonyítási alapot nyújtják a regényben. A generációk alakulásának lehetünk tanúi, miközben az ideológiák és attitűdök változásait, a fogyasztói, majd a digitális világ térnyerését követhetjük nyomon. Egy szó mint száz, az Évek újszerű és hiánypótló képet ad a kollektív emlékezés módszeréről és ezáltal a szubjektum megőrzésének lehetőségeiről.
A francia írónő 2022-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, amelynek indoklása önmagáért beszél: „azért a bátorságért és éleslátásért, amellyel a személyes emlékezet gyökereit, kollektív korlátait, ellentmondásait írja le”.

Annie Ernaux: Évek, Bp., Magvető, 2021

Szabó Csenge