Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy

Elemi erők és elemi dolgok

Irene Solà regényének már a címe is figyelemfelkeltő, lévén egy egész összetett mondat. Ami ráadásul ember és természet viszonyáról azt vetíti előre, hogy az ember magatartása fogja befolyásolni a környező világot. Vagy a természet tükrözi vissza az ember arcát? Valóban kulcsszerepe van a regényben a táj és annak lakói (emberek, állatok, növények, sőt holt lelkek is) közötti viszonynak, amelyben nincsenek kiemelt uralkodó szerepek, inkább sorsszerű együttlétezésnek mondható, és az elemek kölcsönösen determinálják egymást. Ezt a sajátos hatást a katalán írónő azzal a narratív technikával éri el, hogy regényének mind a tizennyolc fejezetét más-más elbeszélő szájába adja. Ráadásul ezeknek a hangoknak csak egy része ember, beszélnek itt a hegylakókon kívül a felhők, a gombák, a vízitündérek, a hegyek közt bolyongó halott lelkek, de még a tektonikus lemezek is. Egy kicsit néhol erőltetettnek tűnhet az elbeszélői hangok eme vásári forgataga, de ha belemegyünk a játékba és elhisszük a különböző elbeszélőknek, amit mondanak, akkor a szempontoknak, az időbeli és térbeli nagyságrendeknek, a fontosnak illetve lényegtelennek tűnő dolgoknak egy varázslatos kavalkádja keletkezik a szemünk előtt. A szöveg líraiságával megtoldva pedig elbűvölő a hatás: táncot jár a hegy.

A szöveg a Pireneusoknak egy, a francia határhoz közel eső falujába, és az azt környező tanyák világába visz minket, ahol még kísért a történelmi múlt, az alig egy generációval előbb átélt spanyol poglárháború. Az ábrázolt világ nem annyira rusztikus, mint inkább bukolikus. Nincs itt nyugalmas vidéki élet és parasztromantika, hanem inkább sorsszerűség és elemi erők által irányított életek a hatalmas tájban. Ettől a sorsfordulatok egyszerre nagyobb léptékűvé válnak de ugyanakkor el is  törpül a jelentőségük az állandó szemszögváltás következtében. A történeteket nem lehet erkölcsi szempontból megközelíteni,végig az az érzésünk, hogy itt nagyobb erők munkálkodnak mint egy-egy emberi döntés. A pogány mítoszok világa ez. A regénnyel kapcsolatban a recepció ugyanúgy használta a mágikus realizmus kifejezést, mint a panteizmust. Persze vannak tragédiák és részleges feloldozások a szövegben, de a könyvet inkább a teremtett világ egyedi szépsége miatt érdemes kézbe venni, mint a történet kibogozásáért. Na meg azért, mert a sok nézőpont között biztos, hogy az olvasó legalább ideiglenesen kizökken a sajátjából, ami a művészet egyik legkedvesebb (mellék)hatása.

Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy. Magvető Kiadó, Budapest, 2022.

Kisgyörgy Ilona