Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át

Határátlépés mint életforma

Amikor 2019-ben Olga Tokarczuk megkapta az irodalmi Nobel-díjat, a bizottság a következő jellemzéssel indokolta döntését: „…narratív képzelete mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”.  A lengyel szerző Hajtsad ekédet a holtak csontjain át című regénye pontosan erről szól: a határok átlépéséről, ezek indítékairól és következményeiről. Főhőse Janina Duszejko asszony egy lengyel kisváros közelében, egy alig néhány ember által lakott településen él, valahol a lengyel-cseh határ menti erdős-hegyes vidéken, ahol a térerő és az állatok állandóan átlépik az országhatárt, de maguk az emberek is gyakran megteszik ezt, néha véletlenül, máskor szándékosan.  Ígéretesebb helyet remélnek a határ túloldalán: egy jó könyvet, egy megbízható barátot avagy menedéket. De a regény határátlépései nem maradnak meg a konkrét országhatárok szintjén:  Duszejko asszony esetében az átlépés olyan életforma, amely súlyos társadalmi problémákra keresi a megoldást: a korrupcióra, az önkényes hatalomgyakorlásra, az alávetettségre, a természet megvetésére, az állatok mértéktelen pusztítására.

Főhősünk nem mindennapi személyiség: tekinthető radikális állatvédőnek, egy misztikus krimi főszereplőjének, avagy olyan megfigyelőnek, aki előtt nem marad rejtve és megítélés, iilketve bosszú nélkül a helyi kiskirályok arrogánciája és populista szólamok mögé rejtett erkölcstelensége. Ugyanakkor felsejlik az is, hogy a lengyel kisváros embereinek kiszolgálatott helyzete, a helyi elit korrupt világa nemcsak erre a regénybeli helyre jellemző: a magatartások annyira élesen megrajzoltak, hogy a történet időnként meseszerű, máskor krimiszerű szövedékében, a túlzások és misztikus elemek kombinációjában is ráismerünk egy olyan társadalmi valóságra, amely a mi világunktól sem áll messze.

Duszejko asszony valóságérzékelése és igazságérzete nehezen tűri ezeket az állapotokat. Amikor rájön arra, hogy magánya valódi társainak, két kedves kutyájának eltűnése nem véletlen, hanem kapcsolatba hozható  a kisvárosi elitréteg minden törvényességet megszegő vadászataival, kemény lépés(ek)re szánja el magát. És itt érhetők tetten a határátlépések olyan módozatai, amelyek már nemcsak a fizikai határok áthágását jelentik.  A törvény és a törvénytelenség, a morál és az erkölcstelenség, az élet és a halál határvonalai ezek, ahol hősünk – valamikori hídépítő mérnök, a regény idejében a nyaralók hétvégi házaira felügyelő erdőlakó és asztrológus – az ember és a kozmosz összefüggéseit kutatva olyan megoldásokat keres, ahol a határok átlépése önkényes ugyan és szélsőséges, de megítélése szerint igazságtevő. Egy olyan világban, ahol a törvény képviselőitől nem várható az igazság helyreállítása és az emberhez (és állathoz) méltó élet védelme.

A regény történetszövése lebilincselő. Nemcsak a benne rejlő krimi-szál miatt, hanem főleg azért, mert minden egyes epizódja, fejezete megkapó környezeti elemekből épül (főleg ami a természeti környezetet illeti) és rokonszenves (vagy épp nagyon ellenszenves), erőteljes vonásokkal megrajzolt szereplőkkel benépesített. A lebilincselő jelző mellé még hozzátenném: szenvedélyes. Olyannyira az, hogy ez a lobogás az olvasót is áthatja és állásfoglalásra készteti, a regény végére érve pedig, amikor fény derül minden titokra, már maga is elfogadja a határátlépéseknek azokat az extrém formáit, amelyek által igazságot lehet szolgáltatni egy majdnem végsőkig elrontott világban.

Olga Tokarczuk a Nobel-díj átvételekor mondott beszédében szót ejt napjaink irodalmának helyzetéről. Egyik kijlentésében azt fejtegti, hogy az irodalom olyan fikció, amely az igazságot keresi. De nem úgy, hogy történetei valóságosak, „igazak” lennének, hanem azáltal, hogy bennük az összefüggésekre derül fény, a narratíva szintetizálja a világ jelenségeit, ugyanakkor több nézőpontot is átélhetővé tesz. A Hajtsad ekédet a holtak csontjain át jól példázza ezt az írói hitvallást.

Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át Fordította: Körner Gábor.  L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2019.

 

Bodó Julianna